Amatőr NB/I

2013 nyara, egy meleg nyári nap. Éppen tervezgetjük a következő szezont (Kiss István, Tasnádi Dávid és Puskás Artúr), arról beszélgetünk, hogy miként kellene megerősíteni az NB2-es férfi csapatot, amikor felvetődik, hogy női vonalon is el kellene kezdenünk terjeszkedni. A magyarázat egyszerű, nagy bánatunkra a női kosárlabda Szigetszentmiklóson valamiért nem akar stabilizálódni. Legalábbis, mi így tapasztaljuk. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy valamit kitalálunk az ügyben, és elmozdítjuk valamerre ezt a tarthatatlan állapotot. A megoldást azonban nem mi irányítottuk, hanem az élet sodorta elénk… Másnap déltájt csörög a telefonom. Kiss István hívott. “Tasi, lehetőségünk van Amatőr NB1-ben indulni, női szinten…” Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Kisvártatva megszületett a válasz: “Csináljuk, majd lesz valahogy…”. Ekkor indult el egy olyan utazás, amely mára már álomszerű…

RoncaKörbenéztünk és jegyezzük meg, nem sok jó női edző volt a kínálatban, egyrészt azért, mert szerintem ritka a jó női edző, másrészt pedig még ritkább az olyan szakember, akinek a neve miatt megmozdulnának játékosok… Egy kósza beszélgetésen felvetődött egy név, és ekkor még csak remélni mertem, hogy igent mond majd a megkeresésünkre. Rónaszéki Szilvia jól csengő név volt szakmailag is, hiszen a Fradival nem sokkal azelőtt még halmozta a sikereket, és az adott pillanatban éppen az U20-as válogatott edzői stábjában is aktív volt. Játékosok és edző nélkül, mondhatni nem álltunk valami fényesen, július végén. Roncával először én ültem le, és felvázoltam az elképzelésünket, tetszett neki. Kiss Istvánnal is sikerült megállapodnia később, így edzőnk már volt. Nem is akármilyen. Véleményem szerint a legideálisabb, szakmailag az elithez tartozó mesteredzőt sikerült megfognunk. Már csak egy kis bibi volt, nem volt egy játékosunk sem. Ekkor indult egy olyan hajsza, ami néha reménytelennek, néha pedig véget nem érőnek tűnt. Napi szinten beszéltünk Roncával, ötleteltünk, kiket lehetne előhúzni a kalapból. Főként rá hárult ez a dolog, hiszen én nem ismertem szinte egyetlen aktív női játékost sem.

A 2013-2014 női NB1B-s csapatunk első képe_NB1A-s Szekszárddal_Akiknincsenekaképen_NyulasiBarbara,HevesiMercedesz,TarnaiKata,KerényiVirág,GöbölösReka

Első hivatalos női mérkőzése a BKGDSE csapatának. Hepp-kupa összecspásban az NB1A-s Szekszárd látogatott el hozzánk, akikkel egy izgalmas jó mérkőzést tudtunk játszani.

Sok-sok telefonálgatás, győzködés és csalogatás után, lassan összeállt egy fiatal mag, akinek a zöme évek óta nem fogott labdát, mert már abbahagyta a kosárlabdát (csalódott korábbi edzőjében, klubjában, vagy csak magánélete úgy hozta, hogy már nem fért bele az aktív sport). Intéztem a háttérben a papírokat, míg Ronca a csapatot próbálta megfelelő állapotba hozni, hogy minden elkészüljön időre… Az utolsó pillanatban sikerült is kiállítanunk egy csapatot, ahol még az első meccsen Rónaszéki Szilviának is pályára kellett lépnie, de legalább meg volt a minimális létszámunk, amivel el tudtuk kezdeni a bajnokságot… Nagy munka volt, mire eddig eljutottunk. 1-2 héten belül aztán stabilizálódott a létszám is, így Ronca már ténylegesen a szakmai dolgokkal tudott foglalkozni. Míg ő a csapatot rakta össze, Kiss István és én a háttérben tevékenykedtünk, hogy minden feltétele meglegyen a lányoknak a zavartalan felkészülésre… Nem volt sok időnk. Az első hivatalos női mérkőzésünk 2013. szeptember 28-án szombaton volt, a Városi Sportcsarnokban Szigetszentmiklóson. Ellenfelünk az Atomerőmű KSC Szekszárd NB1a-s profi alakulata volt (egy amerikaival és két szerbbel a csapatban). Az első negyedet még 15-13-ra megnyertük, de onnantól érvényesült a papírforma. A végeredmény 50-94 lett, de nem volt szégyenkezni valónk. Ekkor már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog körvonalazódik. A csapatunk összeállt, és egy csodálatos utazás vette kezdetét!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!